A diszplázia tünetei, jelei.

A csípőizületi diszplázia fiatal korban észlelt tünetei esetén a kutya gyakran nehezen áll fel, sokat pihen, nem szívesen mozog, hamar elfárad. A mozgás során a hátsó lábakat vagy túl közel vagy túl távol (terpeszben) helyezi talajra, jellegzetesen „kacsázó” járással. A kutya csípő tájéka szögletessé válik. Futás közben a hátulsó lábak nyúlugrás szerűen egyszerre érnek talajt, nem pedig felváltva. Egy idő után valamelyik oldali lábon sántaság, szemmel látható bicegés jelentkezhet. Séta közben gyakran kattogó hang hallható a kutya lépései alatt. Előrehaladott esetben a combizmok elvékonyodnak, mintha „lefogyott” volna a kutya hátsó lába. A tenyésztők gyakran azt figyelik, hogy hason fekve hátra tudja-e nyújtani a kutya a lábait, mondván hogy ha így nyújtózkodik, nem lehet diszpláziás. Ez azonban így nem igaz, mivel sok diszpláziás kutya képes ilyen fekvésre, legfeljebb a súlyos csípőfájdalmakkal rendelkező klinikai betegeknél mondható hogy nem szívesen nyújtják hátra izületeiket.

Idősebb korban a csípődiszpláziára az előbbiekhez hasonló tünetek mellett, az jellemző hogy a sok fekvés után a kutya nehezen, sántítva indul el, de egy idő után „bemelegednek” az izületek és esetleg időlegesen jobbnak tűnik a mozgás. A kor és az idő előrehaladtával a sántaság ill. a mozgászavar egyre súlyosabbá válik. Idős korban gyakran még gerincproblémák is súlyosbíthatják a mozgászavart.